Szakítás és öröm

*Cat szemszöge*
-Ne!Ne mondd ki!
Megfogtam magam,felrohantam a lépcsőn,magamra zártam az ajtót és sírtam.

Összeszedtem magam és bepakoltam a bőröndbe és egy szó nélkül leléptem.Ha Jason-nek fontosabb a vörös boszorka,akkor legyen vele boldog.Mikor hazaértem,levetettem magam az ágyra és újra sírni kezdtem.Azt bánom a legjobban,hogy beleszerettem.Gondolkodásomat kopogtatás zavarta meg.

*Jason szemszöge*

Gondoltam elmegyek Cat-hez,mert nem találtam nálunk.Mindent tisztázni akartam vele.Nem akarom elveszíteni.Szeretem.

*Cat szemszöge*

Kopp,kopp,kopp.

-Nyitom.-kiabáltam ki.Sejtelmem sincs ki az.Kinyitottam és megdermedtem. Jason volt az.

-Ezek után még van képed idejönni?

-Cat kérlek hallgass meg!

-De mondd gyorsan!-egyeztem bele.

-Csak tudatni akarom veled,hogy téged választalak!

*Jason szemszöge*

Mikor ezt kimondtam,Cat sírva a nyakamba ugrott.De mikor átöleltem,még akkor is sírt.

-Ne sírj,ANGYALOM!-mondtam neki,majd felkaptam és felvittem az emeletre.Óvatosan letettem az ágyra és rámásztam,majd kikapcsoltam a melltartóját pólón keresztül.

Ami ezután történt az maga a mennyország volt.

*2 óra múlva*

-Cat!El kell mondanom valamit!-kezdtem bele.

-Valami baj van?

-Hát nem fogsz neki örülni!Alyson terhes John-től.

-Mi a francot hordasz itt össze?

-Figyelj!Nyugodj meg,már csak 3 hét és haza fognak jönni.

-Jó!Most inkább aludjunk!