Rendszeres olvasók

2014. január 2., csütörtök

2 óra szórakozás

*Cat szemszöge*
Már kora reggel Iris kopogtatott,hogy menjünk reggelizni.Kikeltünk az ágyból,majd felöltöztünk.Ezek után lementünk reggelizni,s mikor kész lettünk elindultunk a tengerpartra. Kb. 10 perc alatt odaértünk. Iris-ék fürödni mentek,mi pedig egy sziklánál foglaltuk el magunkat.
-Figyeljetek!Nem mehetnénk haza?Egy kicsit már unalmas itt lenni,otthon majd elszórakozunk!-nyafogott Iris.
-Akkor induljunk!Ezért ki sem kellett volna jönni!-mondta Jason felháborodva.Beültünk a kocsiba és már otthon is voltunk.Mi eléggé fáradtak voltunk,ezért úgy döntöttünk pihenünk egy kicsit.Tévézünk meg beszélgetünk odafenn.

*Jason szemszöge*
-Én még szívesen maradtam volna a tengerparton!-mondtam,miközben Cat karját simogattam.-Akkor átjöttök hozzánk TV-ni?-kérdeztem.
-Persze,átmegyünk,de nem akarunk olyat látni mint tegnap!-idegesített  Tyler.
-Legyél olyan szíves,hogy amihez semmi közöd sincs,nem emlegeted!Köszi!-kiabált Cat Tyler-el.
-Jól van!Én csak úgy mondtam!Már viccelni sem lehet?
-Olyannal,ami Cat és köztem történik,azzal nem lehet viccelned!Viccelj azzal amit ti csináltok Iris-el!-mondtam és becsaptam az ajtót.
-Én egy kicsit fáradt vagyok!Nem baj ha alszok?-kérdezte Cat hulla fáradtan.
-Persze hogy nem baj!Addig kimegyek csinálok valami ebédet és elbeszélgetek egy kicsit Tyler-el.-Válaszoltam,majd adtam neki egy csókot és betakartam.
-Szeretlek!ÖRÖKKÉ ÉS ANNÁL IS TOVÁBB!-mondta és próbált elaludni.Szépen csendben becsuktam az ajtót és mentem a konyhába. Tyler biztos elment valahova Iris-el,mert senki sincs a házba rajtunk kívül.

*2 órával később*
*Cat szemszöge*
Már lehetett olyan 4 óra,mikor felébredtem.Gondoltam megijesztem Jason-t,aki épp a TV-t nézte.Odaosontam a háta mögé és megpusziltam a nyakát.
-Szia!Felébredtél?-kérdezte s egy cseppet sem ijedt meg.
-Igen!Ez nem ér,hogy nem ijedtél meg.Legalább úgy tehettél volna,mintha tényleg megijedtél volna!-mondtam és bevágtam a durcit.
-Cat,csak mi ketten vagyunk itthon!Nincs kedved csinálni valamit?-kérdezte Jason,majd felkapott és vitt a szobába.Mikor felértünk,leültetett az ágyra.Megnyalta a szája szélét, és elkezdett csókolgatni.Sokkal gyorsabban vettük a levegőt,a mellkasunk rekord időben emelkedett és süllyedt.Elszórakoztunk:
2 óra múlva hazajöttek a többiek,megvacsoráztunk és mindenki elfoglalta a szobáját.Mi 2 csodálatos órát töltöttünk egymással.Ha Jason nem lenne nekem,nem is tudnám,hogy ki vagyok.Megfürödtünk,még beszélgettünk egy kicsit,majd elaludtunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése