Egész éjjel kerestük Jason-t,de sehol sem találtuk. Alyson hazament a kicsi Spencerhez.Annyira aggódtam Jason miatt. John egy állat,hogy tehette ezt velem.
-Cat gyere be ne fagyoskodj odakinn.
-Oké majd mindjárt megyek.
-Jó,de nem szeretnénk,hogy megfázz.
-Alyson tudom,hogy mikor kell bemennem.-Ding-dong csengettek.
-Megyek!
-Szia Cat!
-Szia Tyler!Mi az?
-Csak Anabell kábítószerezett.
-Micsoda?És most hol van?
-Bevitték tegnap a kórházba.
-Mikor engedik ki?
-Azt nem mondták meg.
-Akkor induljunk hozzá.
-Jason már ott van.
-Jason?-kiabáltam.
-Igen ő,induljunk.
Elindultunk,de előtte bementem Alyson-hoz és John-hoz,ha van valami hír hívom őket.De nagy balszerencsénkre 8 kiló méterre van tőlünk a kórház.Nem érdekel,hogy Annabell milyen volt velem csak az volt a fontos,hogy jobban legyen.Hülye voltam,mert nem hallgattam meg Jason-t és nem oldottuk meg közösen.Odaértünk.Berohantunk a váróba.Nem mondtunk semmit egymásnak Jason-nal,hanem megcsókoltuk egymást.
Nagyon boldog voltam amikor megláttam és megcsókoltam.
-Minden rendben van közöttünk?-kérdeztem.
-Igen angyalom.
Annyira hiányzott,hogy angyalomnak nevez.Vissza kaptam és más nem számít.Kijött az egyik szobából a nővér.
-Gyerekek ez itt egy kórház nem egy bár.
-Jól van maga nem volt fiatal!-ordította rá Jason.
Ezt a nővért sem fogom szeretni.Annabell szobájából kijött az anyukája könnyes szemekkel.
-Mi a baj?-kérdeztem kétségbe esetten.
-Meghalt.-mondta elcsukló hangon.
-Neeeeee!-kiáltottam föl.Nem lehet.
Bementünk Annabell szobájába és mi is ott sírtunk.Ahogy láttuk halottan.
Nem hittem a szememnek.Nem halhat meg,ha ezt Miley megtudja össze lesz törve.Besétált és amint meglátta,hogy a legjobb barátnője halott ki is rohant én pedig utána.Leült a fűbe és sírt.
Leültem mellé és én is sírtam csak sírtunk és sírtunk
Mindannyian hazamentünk hozzánk és sírtunk és imádkoztunk,hogy odafönn jobb élete legyen.Majd egyszer mindenki elaludt.De én nem tudtam csak nagyon soká.
