Egy borzalmas nap

*Jason szemszöge*
Kora reggel John már felébresztett,hogy hagyjam békén Cat-et,hadd aludjon.Már Cat majdnem  felébredt, amikor John szólt.
-Jason!Elmegyünk a boltba Alyson -nal  és Spencer-el.
-OK!
"Végre elmentek,hurrááá!"-mondtam magamba.
-Angyalom,kelj fel!-szólogattam
-Miért,hány óra van?-kérdezte álmosan,de huncut mosollyal.
-Hát már elég későre jár,5 perc mulva 9 óra,pontosabban 08:55.-mondtam.
-De miért nem ébresztettél fel,el akartam menni a butikba ami 8-kor zár?-vágta a fejemhez Cat felháborodva.
-Az én hibám?Cat szerintem nem,először is John mondta,hogy hagyjalak aludni,másodszor rögtön ha az én hibám lenne akkor is nem kell így letámadni.-válaszoltam vissza már nem annyira voltam olyan barátságos.
-Igen,igen tudom csak annyira furák a mostani napok.Neked nem tűnt fel?.-kérdezte.
-Miért?Ezt most nem értem.-mondtam vissza.
-Hát azért vagyok olyan amilyen mert nem vagytok annyira jóba John-nel és ez engem felettébb bosszant.
-Bocsi meg foglyuk beszélni. Oké?
-Rendben csak minden legyen ugyan olyan mint régen.-amint ezt kimondta azzal meg csókolt.

Amikor megláttam,hogy John nagyon rémülten beront,elengedtem Cat ajkait.
Mind a ketten rögvest oda futottunk hozzá és faggatózni kezdtünk.
-Mi történt?-kérdezte Cat megijedve.
-El hagytuk Spencert.-válaszolta John.
-Elhagytátok!?-ordítottam rá-És most hol van?
-A bevásárló központban Alyson keresi.-mondogatta.
-Ott hagytad egyedül a feleségedet és a gyerekedet!?-emeltem még a hangomon.
-Jason ideje lenne megjegyezned,hogy kivel milyen hangnemben beszélsz.-puffogott.
-Ide figyelj te itt nekem nem mondod meg,hogy hogy beszéljek.-mondtam.
-Jason te már megint játszod itt a nagymenőt,de nem vagy semmi.
-Hogy mondtad!?
-Hallhattad.
-Fiúk most Spencer fontosabb nálatok.-mondta Cat miközben a feszültséget akarta volna fokozni.
-Oké,gyerünk nincs kedvem vele együtt lenni.
Azzal John az egyik kocsival mi pedig a másik kocsival távoztunk a háztól.
-Jason te már megint nem azt csináltad amire kértelek!-mondta.
-Sajnálom de a bátyád mellet nehéz nem dühbe esni.
-Értelek,de így ez nem lesz jó!-ahogy ezt kimondta már ott is voltunk a boltban.

*Cat szemszöge*
Fogalmam sincs,hogy hol lehet az unokaöcsém.
Amikor megláttam Alyson kezében még az sem érdekelt,hogy Jason és John veszekednek-e.
-SPENCER,SPENCER-ordibáltam mint egy nem is tudom mi.
-Alyson hol volt a kicsi?
-Tudod összekevertük a babakocsit egy másik nőével.
De amikor kinéztem a boltból csak a bunyót és Jason felrepedt száját láttam.
Mi Jason-nal mindent megbeszéltünk és a kocsiban megcsókolt.
-Ú,ez fáj!
-Akkor hagyjuk abba.
-Nem,érted bármit kibírok!-ezzel elhajtottunk hozzá és ott fojtattuk.

  

.

Van ami jó,de van ami nem

*Jason szemszöge*
Tegnap John-t kiküldte Alyson a szobából,mert nem volt elég hely.John nem bírt aludni,mert nyomta a hátát a kanapé.Sajnos a kicsi megfázott és elkapta tőle John is.Hogyha Cat meghallja,hogy megfázott,nagyon ki lesz borulva.Ezért inkább elhallgatom előle egy kicsit. Cat felkelt.Rögtön Spencer-t kereste,nem pedig engem.Amúgy,megint ránk bízták a kicsit,mert nem volt itthon tápszer,John meg megvolt fázva,így ő nem tud vigyázni rá. Cat rögtön beszaladt a kicsihez és ő már frissen pelenkázva feküdt az öltöztetőasztalon.

-Szia!Spency!Felébredtél?-beszélt hozzá Cat.

-Cat fektesd le hadd pihenjen!-mondtam irigyen.

-Oké!Csak még egy kicsit!

-Jól van,de el ne kapd tőle a náthát!

-Hahó,megjöttünk!-kiabáltak John-ék.

-Szia,kicsi szívem fel keltél?-mondta Alyson.

-Igen fel kelt,már vagy 15 perce.

-Jason beszédem van veled!-odébb álltunk és már pakolta nekem a szöveget.

-Mi az?-kérdeztem érthetetlenül.

-Az van,hogy két napja nem tudunk aludni a hangos nyögésektől.-mondta John komolyan.

-Ezzel én nem tudok mit csinálni.- vágtam rá.

-Jól van értem,hogy most ti ebben a korszakban vagytok.

-Mintha te annyira tudnád.

-Igen,mert velem is megtörtént.

-Jól van legközelebb halkan csináljuk.Oké?-tettem fel.

*Alyson szemszöge*

-Fiúk!Ne veszekedjetek!

-Nem veszekszünk,csak hangos megbeszélést folytatunk.-jelentette ki John.

-Értem,de a kicsi nem bír aludni.

-Cat-ék induljanak el a boltba szalonnáért!

-Oké a boltba lehetünk hangosak.-mondta Jason.

-Lehet,hogy hamarabb kitesznek,mint gondoljátok.

*Cat szemszöge*

Jason ma nagyon be van indulva.

Amikor lenéztem,akkor a férfiassága állt. 

-Jason ez mi volt otthon?-kérdeztem dühösen,mire ő lefeküdt a fűre és magára rántott.

Amikor hazaértünk,a többiek már javában aludtak.Mi meg vacsoráztunk,megfürödtünk és megágyaztunk. Jason-ön már látszott,hogy akarja.Ezért én is bele mentem:

Utána elaludtunk. 

Bébicsőszködés

*Reggel 7 óra*
Alyson-ék felébresztettek.Nagy nehezen kikeltünk az ágyból és felöltöztünk.Ránk bízták a kicsi felügyeletét.
-Remélem tudjátok mit kell csinálni egy kisbabával.Jövünk nemsoká.
-Oké.

*Cat szemszöge*
Jason kiment elkészíteni a reggelit,én pedig elmentem a kicsiért.

Miután kihoztam,megetettem.Annyira gyönyörű kis csöppség. Jason meghozta a reggelimet.Átadtam neki Spencer-t. Alyson-ék ekkor érkeztek meg.

-Hogy van Spencer?-kérdezte John viccelődve.

-Igen jól van.-válaszoltam.

-Evett már ma?-kérdezte aggódva.

-John nem lehet,hogy te vagy éhes?-kérdezte Jason röhögve.-Mert,én az vagyok.Remélem érted mire célzok,Cat.

-Vettem az adást.

-Jól van menjetek!:P Kaptok 5 percet,de utána gyertek babázni.

Miután végeztünk,átvettük a baba felügyeletét.Amíg Alyson és John elmentek a boltba.

Mostanában sehova se mennek egymás nélkül,tán még vécére is.Mikor visszajöttek rögtön viccelődni kezdtek.

-Jason neked nem asztalod a finomkodás.Szegény Cat-et életben hagytad?-mondta nevetve John.

-De vicces vagy.Nem mondom.

-Jason,ha a kicsi most ilyen hangos nyögéseket hall,akkor rosszat fog álmodni tőled.

*Jason szemszöge*

Próbáltam viccesen felfogni a mi kis élvezetes játékunkból készített poént.

Sajnos nem ment.
-John és amikor csak ezt halljuk Cat-tel aaahh aaahh akkor én mit szóljak.-mondtam gúnyosan.
Erre Cat el nevette magát.
-Jól van!Inkább hagyjuk abba,még mielőtt ebből vita lesz!Ez természetes dolog.Mindenki olyan hangosan csinálja,amennyire jó neki!-mondta Alyson.-Most pedig elviszem a kicsit aludni.
-Gyere Jason!Folytassuk!-húzott fel az emeletre Cat.

*Cat szemszöge*
Gondoltam Jason-nek felejthetetlenné teszem ezt az estét.Mikor felértünk a szobába,az ágyra löktem és lassan kibújtam a felsőmből.Odamentem hozzá és megszabadítottam a pólójától.A felső teste minden egyes részletét csókokkal hintettem be.Szép lassan a nadrágtól is megszabadultunk. Jason ekkor fordított a helyzeten,én voltam alul.Kikapcsolta a melltartómat és egy apró mozdulattal lerántotta.A bugyimmal ugyanezt tette.Mikor én már meztelen feküdtem előtte,megszólalt.
-Te vagy a világ legszebb lánya!
Végül kibújt a boxer alsójából és rám mászott.Aztán már teljesen bennem volt.Annyira élveztem ezt a vele töltött estét,hogy az szinte már fáj.Ő egy-két perccel hamarabb ment el,mint én.Mikor végeztünk belebújtunk egy ruhába.Én Jason-re feküdtem és megcsókoltam.

Olyan jó volt vele,mint még soha.Egyszerűen imádom ezt a srácot.

  

   

Baba érkezése

*7 hónappal később*
Alyson és John már régen hazajöttek.Kezdek megbarátkozni a gondolattal,hogy nagynéni leszek.Így néz ki a sógornőm:

Már nagyon várom,hogy megszülessen.Olyan jó lesz babázni.Nagyon gyorsan eltelt ez a pár hónap. Alyson-ék új házat vettek és a régi házat nekem adták.

-És mikor jön a kicsi?Már úgy várom!Hogy fogják hívni?-elhalmoztam őket sok kérdéssel.

-Először is,ha minden igaz 2 hét múlva.Másodszor mi is várjuk.Harmadszor Spencer Harris lesz a neve.

-Most jobb lesz hogyha pihensz egy kicsit.

-Most már nem haragszol rám?-kérdezte Alyson.

-Sohasem haragudtam igazán,csak rosszul esett,hogy nem mondtátok el nekem,hogy együtt vagytok.

-Na,akkor együnk valamit!

Miután megvacsoráztunk elaludtam a kanapén TV-nézés közben.Olyan 9 óra körül Jason odafeküdt mellém.Jó volt vele aludni.

*2 héttel később*

-Jason!Jason!Ma fog megszületni a kisbaba!-kiabáltam Jason-nek.

Alyson-t reggel bevitték a kórházba és miután Jason is felöltözött indultunk mi is.Mikor odaértünk John már fülig érő szájjal fogadott minket!

-Megszületett!-mondta nekünk.

-Meg lehet nézni?-kérdeztem John-től.

-Azt mondták,hogy amíg nem visszük haza,csak az apuka és anyuka láthatja.De ne féljetek,készítettem egy fotót a telefonommal.Nézzétek!

Azzal elővette a telefonját és egy aprócska kisfiút mutatott meg,akinek olyan gyönyörű szemei vannak,mint a drágakő.

-Van egy jó hírem!Ma már hazajöhetnek,mert minden rendben van.

-Jaj de jó!-ugráltam örömömben és megöleltem a srácokat.

-Hé angyalom!Megfojtasz!-mondta Jason.

Én és Jason elindultunk haza.

*Otthon*

-Jason!Mikor jönnek már?

-Már a nappaliban vannak,csak nem akartam szólni,mert a kicsi alszik.

-Ezért még megfizetsz!-röhögtem el magam.:)

*A nappaliban*

A kicsi olyan édesen aludt,olyan törékenynek látszott mint egy porcelán.Az unokaöcsém:

Hát nem tündéri?!

-Cat gyere hagyjuk őket pihenni!Azt mondtad,megfizetek amiért nem szóltam!-mondta Jason mosolyogva.

Csak nevettem. Jason-nal felmentünk az emeletre.Szórakoztunk.

Az este folyamán megbélyegzett,hogy az övé vagyok.Kiszívta a nyakam.

Szakítás és öröm

*Cat szemszöge*
-Ne!Ne mondd ki!
Megfogtam magam,felrohantam a lépcsőn,magamra zártam az ajtót és sírtam.

Összeszedtem magam és bepakoltam a bőröndbe és egy szó nélkül leléptem.Ha Jason-nek fontosabb a vörös boszorka,akkor legyen vele boldog.Mikor hazaértem,levetettem magam az ágyra és újra sírni kezdtem.Azt bánom a legjobban,hogy beleszerettem.Gondolkodásomat kopogtatás zavarta meg.

*Jason szemszöge*

Gondoltam elmegyek Cat-hez,mert nem találtam nálunk.Mindent tisztázni akartam vele.Nem akarom elveszíteni.Szeretem.

*Cat szemszöge*

Kopp,kopp,kopp.

-Nyitom.-kiabáltam ki.Sejtelmem sincs ki az.Kinyitottam és megdermedtem. Jason volt az.

-Ezek után még van képed idejönni?

-Cat kérlek hallgass meg!

-De mondd gyorsan!-egyeztem bele.

-Csak tudatni akarom veled,hogy téged választalak!

*Jason szemszöge*

Mikor ezt kimondtam,Cat sírva a nyakamba ugrott.De mikor átöleltem,még akkor is sírt.

-Ne sírj,ANGYALOM!-mondtam neki,majd felkaptam és felvittem az emeletre.Óvatosan letettem az ágyra és rámásztam,majd kikapcsoltam a melltartóját pólón keresztül.

Ami ezután történt az maga a mennyország volt.

*2 óra múlva*

-Cat!El kell mondanom valamit!-kezdtem bele.

-Valami baj van?

-Hát nem fogsz neki örülni!Alyson terhes John-től.

-Mi a francot hordasz itt össze?

-Figyelj!Nyugodj meg,már csak 3 hét és haza fognak jönni.

-Jó!Most inkább aludjunk!

Happy Birthday Jason és Ginger

*Jason szemszöge*
Ez a nap nekem nagyon különleges,mert ma van a szülinapom.Nem tudom Cat-től mit kapok,de érdekel.Ő még alszik,de én már régóta fel vagyok.Nem tudtam sokat aludni,mert Ginger és Ryan egész este nevetgéltek,de Cat szerencsére úgy aludt mint a bunda.John eközben felhívott.
-Szia John!Mi újság?
-Semmi különös.Figyelj!Alyson terhes. Légyszi ne szólj Cat-nek.
-Ez mikor történt?
-A második éjszakán és nem tudom,mit tegyek!-mondta John idegesen.
-Alyson örül neki?
-Igen!Fel van dobva!
-Akkor jól jártál.Amúgy itt vannak az unokatesóitok és az agyamra mennek.
-Előre elnézést kérek,de most gondolj bele!20 éves vagyok,Alyson meg 18 és gyerekünk lesz.Lehet,hogy elsiettem a dolgot.
-Könnyen meglehet!
-Na,Jason!Add át az üzenetemet Cat-nek,hogy 3 hét és otthon vagyunk!
-Oké!Addig is tarts ki!Szia!
-Szia!-köszönt vissza.
Ez a hír teljesen megdöbbentett.Gyorsan leraktam a telefonom és rohantam reggelit készíteni.Benéztem a hűtőbe,hogy mit készítsek és nem találtam semmi kaját.Mikor megfordultam Cat letámadt.Ám gyorsabb voltam és fordítottam a helyzeten és nekinyomtam a konyhaszekrénynek.

Csak egy bökkenő volt az egészben,megjelent Ginger.

-Bocsi!Megzavartam valamit?-kérdezte.

-Hát szerintem igen.Vagy nem úgy látszik?-kérdeztem felháborodva.

-Csak közölni akartam,hogy ma nagy nap van.

-Ja tényleg!Boldog szülinapot Jason!-mondta Cat.

-Köszönöm angyalom!-azzal megcsókoltam.

-Köszönöm Cat!-mondta Ginger idegesen.

-Mégis mit?-kérdezte Cat.

-Azt,hogy felköszöntöttél!-kiabálta G.

-Nyugi Ginger!Nem kell ezen felháborodni!Tőletek sem kaptam egy üzenetet sem,pedig nem rég volt a szülinapom!Erről ennyit!Téma lezárva!Most pedig menj vissza a kis álomvilágodba drágám!-mondta neki Cat gúnyosan.

-Tudod mit Cat?Holnap haza is megyek,de előtte elérem,hogy tönkretegyem az életed!

Ám erre Cat már oda sem figyelt,hanem csókolt tovább.

*Ginger szemszöge*

Mikor találtam egy cetlit a padlón,ez állt rajta: Kristin Rickardson. Ekkor bevillant a terv.Felhívom Jason régi lány barátját és elérem,hogy szakítson Cat-tel. Rögtön a telefonhoz futottam és tárcsáztam a számot.

-Halló!Kristin Rickardson telefonja!Miben segíthetek?-kérdezte egy nő.

-Ismered Jason Walter-t,aki állítólag a legjobb barátod volt a suliban?

-Igen ismerem.Már vagy 3 éve nem találkoztunk.

-Ma lesz a születésnapja.Szeretném ha eljönnél a James Street 2/b-re.

-Ott leszek!Szia!

-Szia!Várlak!

*Jason szemszöge*

Mindenkitől megkaptam az ajándékokat,kivéve Ginger-től.

-Jason itt az ajándékod!-mondta ördögi mosollyal az arcán Ginger.

Megdermedtem. Kristin Rickardson állt előttem.Ovis korunkban a legjobb barátok voltunk,de azóta egymás felé sem néztünk.

Nagyon meglepődtem,hogy került ide?

-Ez meg ki?-kérdezte Cat.

-Ő itt a valaha volt legjobb barátom,Kristin Rickardson.

-Szia!Örülök,hogy látlak!-mondta majd megölelt.

-Én is örülök!Hadd mutassam be a barátnőmet Cat-et. Cat remélem összebarátkoztok.

-Azt nagyon kétlem!Soha nem barátkozok vörös k*rvákkal.

-Cat ne beszélj így!

-Jason válassz!A vörös vagy Én?

-Választásra kényszerítesz?

-Igen,válassz!

-Akkor a válaszom.....

Az unoka tesóim

*Cat szemszöge*
A mai nap,az nagyon szuper.John és Alyson úgy volt,hogy hazajönnek,de késik a járat,ezért inkább nem.Két unokatesóm ideutazik New York-ból. Róluk mutatok egy-egy képet.Tehát így néznek ki:

Ő az unokahúgom Ginger Colton: 15 éves gimnazista lány.Szereti a kihívásokat,nem fél a veszélytől.Bármi baromságban benne van.

Ő pedig az unokabátyám Alexander Colton: 19 éves főiskolás srác.Sokszor elég perverz szokott lenni,de már megszoktuk.Amúgy jó fej.









Amíg az unokatesóim nem érkeznek meg,addig mi Jason-nal elütjük az időt.Ilyen módon:

*20 perc múlva*
Meg jöttek a rokonok.Szóltam Jason-nek,hogy öltözzön fel.
-Szia Cat!-megöleltek.
-Sziasztok!Milyen volt az út?-kérdeztem tőlük
-Cat!Beszélhetünk?-kérdezte Alex.
-Persze!-válaszoltam és odébb mentünk.
-Mit szeretnél?-kérdeztem Alex-től.
-Ki ez a fiú,akivel te lejöttél a lépcsőn?-faggatózott.
-A pasim és te engem itt ne kérj számon!Oké?-válaszoltam.
-Hát jó!Nekem is van barátnőm!-mondta tettetett komolysággal.-Gyere be!-kiabált a lánynak.
-Jövök!
De felettébb különös volt a hangja.
-Na lássuk azt a híres neves lányt.-mondtam.
-Szia Cat!-köszönt Iris.
-Hát te az ő csaja vagy?-kérdeztem.
-Igen!Tyler-el szakítottunk.-válaszolta.-Ő most Gina-vel van,én pedig Alex-el.
-De Iris,ő az én unoka testvérem.

*Jason szemszöge*
-Cat gyere fejezzük be azt,amit odafent elkezdtünk!-mondtam.
-Inkább mutassuk meg mennyire szerelmesek vagyunk!-mondta Cat.
Mikor ezt kimondta a lépcsőre ültettem és megcsókoltam.

*Cat szemszöge*
-Ennyi elég lesz,hogy tudd,hogy mi szerelmesek vagyunk?-mondtam büszkén.
-Igen,elég!-vágta rá Alex.
-Gina,gyere csak!-kiabáltam neki.
-Inkább ti gyertek a nappaliba!-mondta.
Bementünk és ott együtt smároltak Tyler-el. Iris erre ledermedt.
-Akkor én inkább megmutatom hol fogtok aludni.
-Ott!-vittem őket a szobába.
-És a kishúgom?-kérdezte Alex.
-Ő a vendégszobában.-mondtam.Mihelyt véget ért a körbevezetés,megjelent Ginger barátja, Ryan. Íme:

Ryan McCall: 16 éves gimis srác.Benne van az amerikai foci válogatottjai között.Nem tudom,hogy mi tetszik benne Ginger-nek.








Mindenki lefeküdt aludni,mi pedig ezt csináltuk:

FEJEZETZÁRÓ: Gina és a titkos pasi

*Reggel*
Gina így talált minket.Sajnos Gina kutyája is ott volt közöttünk.

-Hát ti mit kerestek itt?-kérdezte Gina.

-Mégis mit?Szerinted minek látszik?

-Hát nem tudom,de amúgy miért nem a te szobádban csináltátok?

-Nem mindegy?Már megtörtént!Tudod,Cat már az életem része,szóval fogadd el!

-Oké,de nyomás kifele!Az alsóitokat itt ne hagyjátok!

-Jól van Gina!Adj nekünk még 10 percet!

-Megyek,kinyitom az ajtót,mert csengettek!Addigra menjetek el!

-Oké!

-Megyek már!Megyek!

-Szia Gina!-köszönt Tyler.

-Szia!Ma Jason nem ér rá,mert el van foglalva Cat-el.

-Nem is hozzá jöttem,hanem hozzád!

-Hozzám?De miért?

-Beszélnünk kell Gina!

-Jó!Gyere be!

-Gina!A szívem már nem Iris iránt dobog,hanem irántad!Kérlek adj nekem egy esélyt!

-Rendben van!Meglátjuk mire viszed!Gyere Jason szobájába!

*Pár perccel később*

*Jason szemszöge*

-Mi tart ilyen sokáig Gina-nek?-kérdezte Cat.

-Nem tudom.Menjünk át az én szobámba!

-Oké!

Mikor elindultunk a szobám felé,Cat-et előre engedtem.Ezt nem kellett volna.Ő megállt az ajtóban és nézett maga elé.

-Itt meg mi a franc folyik?-érdeklődött.

-Hát nem az,aminek látszik?

-Úristen!Tyler te egy tuskó vagy!

Cat kirohant az ajtón,egyenesen a kertbe.

-Tyler veled még számolok!-mondtam,majd rohantam Cat után.Ott állt a téglafal mellett és szomorkodott Iris miatt.

Odamentem hozzá és gyengéden megérintettem.Rögtön megnyugodott és felvittem a szobámba egy kis csókcsatára.A szobámat amúgy kékre festettük.Tetszik Cat-nek is.

Ezzel elérkeztünk a fejezetzáró rész végéhez.Remélem ezt a fejezetet nektek is ugyan olyan jó volt elolvasni,mint nekem megírni.Nem sokára itt a 2.fejezet kezdete.Puszi <3 :)

A nagy mondandó

*Cat szemszöge*
Ding,dong.
Már megint szól a csengő.
-Szia Tyler!Gyere be!
-Szia! Jason ébren van?
-Igen,lehet!
-Beszélhetek vele?-kérdezgetett.
-Nem tegnap beszéltétek meg a mondandótokat?-már én is faggatóztam.
-Nem tegnap elküldött.
-Csak menj a szobába!
-Köszi,Cat!

*Tyler szemszöge*
-Haver,gond van!-mondtam neki.
-Mégis mi az a nagy baj?-faggatózott.
-Szerelmes vagyok a húgodba!
-Micsoda?Azt ugye tudod,hogy mit követsz el Iris-el?
-Igen,tudom!Nem vagyok rá büszke.
-Ha megbántod a húgomat,ide többet nem jössz!
-Szia,Jason!
-Szia,te barom! :)
-Szia Cat!-köszöntem.
-Sziaaa!-köszönt vissza.

*Jason szemszöge*
-Jason ez mi volt?-kérdezte Cat.
-Áh,semmi,csak gondjai vannak.
-Van egy jobb ötletem,mint Tyler-ról beszélgetni!-mondta Cat. Akkor az ölembe pattant és megcsókolt.

A csók nagyon jó volt.Azután ami történt,a fantáziátokra bízom.Az incidens,sajnos Gina szobájában történt.

Nászút és nagy hír

*Jason szemszöge*
A tegnap este jól sikerült. Alyson és John nagyon örültek az ajándékoknak.Ma pedig Hollandiába utaznak nászútra. Cat-et már felébresztem,mert mindjárt indul a bátyja külföldre.De amikor indultam az ágy felé,ő már nem volt ott.
-Cat! Cat,hol vagy?-kiabáltam neki.Ő ekkor megszólalt.
-Itt vagyok!
Elindultunk búcsúzkodni,de előtte felöltöztünk.

*John szemszöge*
-Cat!Ígérd meg,hogy vigyázni fogsz magadra!-mondtam.
-Meg ígérem.-válaszolta Cat.
-Alyson hol vagy?-szólítgattam.
-Indulhatunk?-válaszolta lelkesen a feleségem.
-Sziasztok!Jó utazást!
-Sziasztok!Jók legyetek!

*Cat szemszöge*
-Végre ketten vagyunk itthon!Most már azt csinálunk amit akarunk!Ugye J?
-Van egy ötletem,mivel kezdjük!

Azzal megcsókolt.Ez a csók más volt mint a többi.Hosszú,de nagyon jó.Utána TV-t néztünk,majd ettünk és még beszélgettünk egy sort.

*Jason szemszöge*

Cat pont akkor aludt el,amikor csengetett Tyler.

-Mit akarsz itt késő este?-Kérdeztem tőle mérgesen.

-Figyelj!Valamit meg kell beszélnünk.

*Tyler szemszöge*

-Szakítani akarok Iris-el!-mondtam neki,amikor félbe szakított.

-Haver,ez nem történhet meg!Titeket egymásnak teremtett a világ.

-Hidd el,én sem akarok elhinni,amit a szívem súg,de nekem az a legnagyobb bajom vele,hogy mindig csak nyafog.-mondtam Jason-nek határozottan.Ekkor megjelent Iris.

-Tyler,gyere!Akkor menjünk vacsorázni,de ha már megint az a felső van rajtad,amit Jason-től kaptál a szülinapodra,akkor én el sem megyek veled!-nyafogott már megint Iris.

-Látod,ez a bajom!-mondtam Jason-nek.

-Na,gyerünk!Holnap majd hívlak Jason!

-Gyere már Tyler,ha oda akarunk érni az étterembe.

*Jason szemszöge*

Amit Tyler mondott,az kiakasztott engem is,nemhogy szegény Iris-t fogja,mikor megtudja a hírt.Visszamentem Cat-hez és már aludtam is,de előtte egy puszit nyomtam a homlokára,amitől ő megszusszant.

*Cat szemszöge*

Felébredtem. Jason olyan cukin alszik,nem akarom megzavarni,csak inni megyek ki.Amikor csengetett Iris és Tyler.

-Gyertek be!-hívtam be őket.

-Jason itthon van?-kérdezte Tyler.

-Igen,de miért keresed őt?-kérdeztem tőle.

-Beszélni akarok vele!Nem várhat holnapig!

-A szobában van!

*Tyler szemszöge*

-Jason,kelj fel!-ébresztgettem őt.

-Mi van?Mit akarsz már megint?Tyler most menj haza!-utasított Jason.

-Oké,szia!

-Iris,gyere menjünk!

-Szia!

-Sziasztok!-köszönt Cat.

*Cat szemszöge*

Elmentem inni,majd vissza mentem Jason-hoz.

-Jó éjt,angyalom!-mondta Jason.

-Jó éjt,J!

Az esküvő

*Cat szemszöge*
El sem tudom hinni,hogy Alyson a valaha volt egyik legjobb barátnőm és a bátyám John összeházasodnak.Letaglózott.Már korán reggel Alyson jött és hozta a koszorúslány ruhámat,ami mellesleg gyönyörű volt. Iris is jött vele.
-Alyson,először is hagy gratuláljak,hogy összeházasodtok.Remélem nem fogod megbánni!
-Na,és megvetted már az ajándékunkat?-kérdezte kíváncsian.
-Nem,de ha megvettem volna,akkor sem árulnám el.
A koszorúslányruhát Alyson választotta Iris-nek és nekem is.

       Iris ruhája

Az én ruhám

A ruhákat ezennel letudtuk.Elindultunk Iris-el és a fiúkkal ajándékot vásárolni.Miután megvettük az ajándékokat,már eléggé besötétedett és az esküvő kezdetét vette. Alyson rózsaszín selyemruhát viselt,amely oldalán masni volt.A csokor is gyönyörű lila volt.A díszlet pedig egyszerűen csodálatos.

 A torta pedig mesés.

 És meglepő módon még a sminkje és a haja is tetszett.Ekkor elérkeztünk az ajándékokhoz. Gina-ék egy tükröt ajándékoztak az ifjú párnak, mi egy ékszertartót, Iris-ék pedig képkeretet róluk készült fotóval.




 A gyűrűk viszont meseszépek voltak.Mondtam Jason-nek,hogy egyszer én is ilyen esküvőt akarok.Mi Jason-nal az este hátralévő részében nagyon jól éreztük magunkat és széttáncoltuk a lábunkat.

Éljen az ifjú pár!-kiáltottuk mindannyian.

Elátkozott nap

*Jason szemszöge*
Nagyon el van átkozva ez a nap.Nincs víz,áram és éhes is vagyok.A pincérnek már vagy egy órája szóltam,de semmi hír afelől,hogy hozná a reggelit.Akárhányszor kinézek,nem látok senkit.Bevallom egy kicsit megijedtem.Ennek az lehet a magyarázata,hogy elmentek a rossz szolgáltatások miatt.Végre Cat felkelt.Gondoltam nem lesz túlzás,ha egy kicsit csókolózni akarok vele.
-Szia életem!Hogy aludtál?-kérdeztem Cat-től.
-Jól,csak egész végig Alyson és John járt a fejemben.
-Akkor verjük ki a fejedből gyorsan ezeket az emlékeket.
-Rendben!

Végre valami jó is történt ma.Miközben mi csókolóztunk,csengettek.A szálloda igazgatója állt előttünk.

-Jó napot!

-Jó napot!Miben segíthetünk?

-Attól tartok,hogy haza kell utazniuk.

-Mégis miért?-kérdeztem felháborodva.

-A szálloda bezár,ugyanis a cég csődbe ment.-közölte velünk az igazgató,majd továbbállt.

-Akkor gyerünk Jason csomagolni!-húzott maga után Cat.

Mikor becsomagoltunk,megvettük a jegyeket,amik nagyon drágák voltak,felszálltunk a vonatra.2 órával később már otthon is voltunk.A vonaton felhívtam John-t,hogy számítson az érkezésünkre.Nagyon örült.

*Otthon*

Megállított minket a postás mikor indultunk haza,hogy átadja az esküvői meghívónkat.

-Köszönjük!Viszlát!-köszöntünk.A meghívó nagyon stílusos volt.Így nézett ki:

Ledöbbentünk,mikor megláttuk mikor lesz...

Váratlan vendégek

*Jason szemszöge*
Cat-et felébresztem,mert már este kilenc óra van.
-Angyalom,ébresztő!-simítottam meg a karját.
-Szia,Iris hazaért már?-kérdezte Cat álmosan.
-Már rég,mert este 9 van.Gyere vacsorázzunk meg!-emeltem ki az ágyból.
Levittem Cat-et a lépcsőn,majd leültettem az asztalhoz.Mikor megvacsoráztunk,a hálószobánkban ott volt két személy. Alyson és John állt ott előttünk. Cat-nek leesett az álla,én pedig megdermedtem,mikor megláttuk őket.
-Egy nagy bejelentést szeretnénk tenni.
-Mégpedig...,hogy összeházasodunk John-nal.-mondta Alyson mosolyogva.
Cat majdnem elájult előttem,de szerencsére ott voltam mögötte és el tudtam kapni.
-Micsoda!!!?Ezért jöttetek ide?-kérdezte Cat felháborodva.

*Cat szemszöge*
Amikor bejelentették szándékukat,mérhetetlen düh fogott el.
-Alyson beszélni akarok veled!
Addig a fiúk elmentek a kávézóba.
-Mit szeretnél?-kérdezte Alyson.
-Még ezek után van bőr a képeden megkérdezni,hogy mit szeretnék?-ordítottam.
-Most mi bajod van velem Cat,azt hittem örülni fogsz!
-Mégis minek!Te még túl fiatal vagy a házassághoz!A másik dolog pedig,hogy UTÁLLAK! Amiatt,hogy mit csináltál velem.
-Mégis mit?Mert én nem tudom.
-Persze nem tudod, összejöttél a bátyámmal anélkül,hogy elmondtad volna.
-Cat hogyha ezért haragszol,akkor ez engem nem érdekel!
-Nem érdekel?Tönkre tetted az életemet és most takarodj!
-Hogy mersz velem ilyen hangnemben beszélni?
-Könnyen,nem vagy az anyám!
-Igen,nem vagyok az anyád!Engem felejts el!
-Amint már mondtam Takarodj!Tűnj el az életemből!
Alyson elment én pedig sírva borultam a fotelba.Egyszer csak John jelent meg az ajtóban.
-Cat,megtudnád mondani,hogy mit csináltál Alyson-nal?
-Mi van,már őt pártolod?
Jason lépett be az ajtón.
-Ki pártol kit?
-Hát én Alyson-t.-válaszolta John.
-Akkor én meg Cat-et.!
-Figyelj John!Jobb lesz ha most elmentek és ha soha többé nem látlak titeket,az is hamar lesz.
-Ja,amúgy a menyasszonyod már elindult.
-Micsoda?Most ti teszitek tönkre az én életemet!
John sarkon fordult és elment.

*Jason szemszöge*
-Nyugi Cat ne sírj!Majd rájönnek,hogy mit vesztettek.
Majd az ölembe vettem Cat-et és megcsókoltam.Mikor abbahagytunk,csak bámultunk egymásra.

Tyler hazautazik

*Cat szemszöge*
Amikor felébredtem, Jason már javában TV-t nézett.Én pedig folyamatosan a tegnap estén gondolkodtam.Odamentem és egy puszit nyomtam az arcára.Felöltöztem és reggelizni indultunk,amikor megszólalt a telefonom. Alyson volt az.Felvettem,nem akartam undok lenni.
-Halló!-szóltam bele a telefonba.
-Szia Cat!Hogy telik a nyaralás?-kérdezte kíváncsian Alyson.
-Köszi,hogy kérdezed!Amúgy jól.Most le kell tennem,majd visszahívlak! Szia!
-Oké,szia!-azzal leraktam a telefont.
-Ki volt az,kicsim?-kérdezte Jason aranyosan.
-Csak Alyson!-válaszoltam.
-Mit akart?-tette fel védelmezően Jason.
-Megkérdezte,hogy telik a nyaralás.
-Nyugi! Adj nekem egy percet és boldoggá teszlek!-majd elkapott és a kanapéra döntött.Már javában csókolóztunk,amikor Iris benyitott.Erre Jason felháborodva nekiesett.
-Mi lehet olyan fontos,hogy nem kopogsz?
Iris megsértődött és az ebédlő felé indult.Én és Jason pedig utána.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Tyler hazautazik!-válaszolta sírásba fúló hangon.

*Iris szemszöge*
Tyler anyukája kórházban fekszik,kómás állapotban.Próbált vigasztalni Cat és Jason,de rajtam már semmi sem segíthet.Erre Jason-nek támadt egy szuper ötlete.
-Mi lenne,ha szereznénk neked egy vonatjegyet?-vetette fel az ötletét Jason.
-Jól van. Megyek és összepakolok.

*Jason szemszöge*
Fogalmam sem volt honnan szerezzek Iris-nek egy felesleges vonatjegyet.Ekkor rám mosolygott a szerencse.A padlón egy vonatjegy hevert.Felkaptam és rohantam Iris-ékhez. Már minden útra készen állt,csak engem vártak.Odaadtam Iris-nek a jegyet és megöleltem. Tyler szó nélkül lelépett és ezért lesz hozzá egy-két kelletlen szavam. Cat,szegénykém sírt,mikor elbúcsúztak egymástól.Alig bírtam megvigasztalni. Iris elindult a vonat elé,mi pedig a házba maradtunk. Cat-et elvittem lefeküdni én pedig leültem TV-t nézni.

*Iris szemszöge*
A vonat pár percet késett.A gyomrom görcsben állt,a sírás fojtogatott,hogy a világ legjobb barátnőjét kell elhagynom a nyárra.A vonat megérkezett és én kelletlenül szálltam fel rá.

 Ott kellett hagynom Írországot a szerelmem miatt.De otthon minden jóra fog fordulni.

2 óra szórakozás

*Cat szemszöge*
Már kora reggel Iris kopogtatott,hogy menjünk reggelizni.Kikeltünk az ágyból,majd felöltöztünk.Ezek után lementünk reggelizni,s mikor kész lettünk elindultunk a tengerpartra. Kb. 10 perc alatt odaértünk. Iris-ék fürödni mentek,mi pedig egy sziklánál foglaltuk el magunkat.

-Figyeljetek!Nem mehetnénk haza?Egy kicsit már unalmas itt lenni,otthon majd elszórakozunk!-nyafogott Iris.

-Akkor induljunk!Ezért ki sem kellett volna jönni!-mondta Jason felháborodva.Beültünk a kocsiba és már otthon is voltunk.Mi eléggé fáradtak voltunk,ezért úgy döntöttünk pihenünk egy kicsit.Tévézünk meg beszélgetünk odafenn.

*Jason szemszöge*

-Én még szívesen maradtam volna a tengerparton!-mondtam,miközben Cat karját simogattam.-Akkor átjöttök hozzánk TV-ni?-kérdeztem.

-Persze,átmegyünk,de nem akarunk olyat látni mint tegnap!-idegesített  Tyler.

-Legyél olyan szíves,hogy amihez semmi közöd sincs,nem emlegeted!Köszi!-kiabált Cat Tyler-el.

-Jól van!Én csak úgy mondtam!Már viccelni sem lehet?

-Olyannal,ami Cat és köztem történik,azzal nem lehet viccelned!Viccelj azzal amit ti csináltok Iris-el!-mondtam és becsaptam az ajtót.

-Én egy kicsit fáradt vagyok!Nem baj ha alszok?-kérdezte Cat hulla fáradtan.

-Persze hogy nem baj!Addig kimegyek csinálok valami ebédet és elbeszélgetek egy kicsit Tyler-el.-Válaszoltam,majd adtam neki egy csókot és betakartam.

-Szeretlek!ÖRÖKKÉ ÉS ANNÁL IS TOVÁBB!-mondta és próbált elaludni.Szépen csendben becsuktam az ajtót és mentem a konyhába. Tyler biztos elment valahova Iris-el,mert senki sincs a házba rajtunk kívül.

*2 órával később*

*Cat szemszöge*

Már lehetett olyan 4 óra,mikor felébredtem.Gondoltam megijesztem Jason-t,aki épp a TV-t nézte.Odaosontam a háta mögé és megpusziltam a nyakát.

-Szia!Felébredtél?-kérdezte s egy cseppet sem ijedt meg.

-Igen!Ez nem ér,hogy nem ijedtél meg.Legalább úgy tehettél volna,mintha tényleg megijedtél volna!-mondtam és bevágtam a durcit.

-Cat,csak mi ketten vagyunk itthon!Nincs kedved csinálni valamit?-kérdezte Jason,majd felkapott és vitt a szobába.Mikor felértünk,leültetett az ágyra.Megnyalta a szája szélét, és elkezdett csókolgatni.Sokkal gyorsabban vettük a levegőt,a mellkasunk rekord időben emelkedett és süllyedt.Elszórakoztunk:

2 óra múlva hazajöttek a többiek,megvacsoráztunk és mindenki elfoglalta a szobáját.Mi 2 csodálatos órát töltöttünk egymással.Ha Jason nem lenne nekem,nem is tudnám,hogy ki vagyok.Megfürödtünk,még beszélgettünk egy kicsit,majd elaludtunk.

A nagy Írországi utazás

*Cat szemszöge*

El sem tudom képzelni,hogy mivel leptek meg minket a fiúk.Egy egy hónapos Írországi nyaralással.

-Jó reggelt szerelmem!Felébredtél?Ideje lenne bepakolni a bőröndbe!-jött be Jason a szobába és megcsókolt.

-Jó reggelt cukorfalat!Már tegnap bepakoltam!-mondtam,majd visszabújtam a takaró alá.

-Te aztán jó gyors vagy!Honnan tudtad,hogy megyünk Írországba?-kérdezte,majd kihúzott az ágyból.

-Iris tegnap este elmondta!-válaszoltam,majd szorosan megöleltem.-Felöltözök!-kiszedtem magam karjai szorításából,majd felöltöztem.Levittük a bőröndöket a kocsihoz,majd felpakoltuk. Jason és én,még szükségét éreztük ennek,mielőtt elindulunk:

A házi kedvenceket Gina-re hagytam,mert John és Alyson Skóciában töltik a nyarat így ők nem bírnak rájuk vigyázni.

-Ezek Iris-ék lesznek!-mondtam,mikor megláttam Tyler autóját.

-Jó!Szólok nekik,hogy indulunk!Te addig ülj be!-utasított Jason.

*Jason szemszöge*

-Tyler,én téged ki foglak nyírni!Te miért szóltál Iris-nek?Ez meglepetés lett volna!-mondtam idegesen.

-Nyugi haver!Csak kicsúszott!-mentegetőzött Tyler.

-Nem tudsz titkot tartani!

-Látom nem siettetek az előbb!-gúnyolódott Tyler.

-Fogd be!-röhögtem el magam.-Inkább induljunk!-mondtam,majd beszálltam a kocsiba és pár perc múlva a repülőtéren is voltunk.Miután felszálltunk Cat-nek hányingere lett,ezért ki kellett szaladnia a mosdóba,kb. 3-szor.

*3 óra múlva*

-Csajok,már csak 10 perc és ott vagyunk!-mondta Tyler megkönnyebbülve.

-Végre!-sóhajtott Iris egy nagyot.

-Csitt Tyler! Cat végre elaludt,azok után,hogy miket kellett végig szenvednie.

Mikor leszállt a gépünk,gyorsan felébresztettem Cat-et is.Fél óra utazás után,végre megérkeztünk a házunkhoz.A lányok tátott szájjal álltak vagy 10 percig.

-Gyertek!Menjünk be!-szóltam a többieknek és átkaroltam Cat-et. Mikor bementünk gyönyörű látvány fogadott minket.Miután mindenki elfoglalta a szobáját és kipakolta a cuccait,találkoztunk az ebédlőbe.Mikor mindenki leért az ételünk már az asztalon volt.

Mindenki helyet foglalt és elfogyasztotta a tányérján lévő ételt.A vacsora befejezése után,mindenki felsétált a szobájába. Cat és én csókolózni kezdtünk.Nem mondom,ez a csaj óriási.

Már felül megszabadultunk ruháinktól,mikor Tyler és Iris az ajtóban álltak.

-Uhuhu!Látom nektek elkezdődött a nyár,a buli meg minden más!-mondta Tyler röhögve.

-Mi a francot kerestek itt?Kopogni nem lehet?-kérdeztem felháborodva s közben segítettem Cat-nek betakarózni.Takaróba burkolózva,elment pizsibe öltözni.

-Bocsi,hogy megzavartuk a szórakozást,de Iris elvágta az ujját és gondoltuk nektek van sebtapaszotok!-sajnálkozott Tyler.

-Ki a csuda hoz sebtapaszt egy nyaralásra?Senkinek sincs az eszébe!-kiabáltam,miközben egy Jó éjszakával elintéztem mindent.Kitoltam őket a szobából,majd mentem Cat után én is átöltözni.Épp visszafele tartott,mikor mondta,hogy neki már elment a kedve és alszik.Helyeseltem és elmentem átöltözni.Mikor kész voltam befeküdtem Cat mellé az ágyba,átkaroltam s magamhoz húztam.

-Jó éjt szerelmem!-mondtam neki,majd egy csókot adtam a szájára.

-Jó éjt neked is!-mondta,majd édesen szuszogott mellettem.